A múlt heti „A génsebészet működése” című cikkben a módszer működéséről olvashattatok, most pedig nézzük meg, hogy milyen jövőképet festhet a technológia alkalmazása. Halhatatlan szuperkatonák? Szuperintelligens, galaxist meghódító űrhajósok? Pontosan nem tudhatjuk, de összefoglalhatjuk, mire számíthatunk.
A génsebészetnek egyetlen nagy hibája van, hogy az egyedre korlátozódik, és vele együtt el is vesznek a módosítások. Vagy mégsem… Ha ivarsejteken, vagy korai állapotú embriókon alkalmazzuk, akkor ez a hiba is kiküszöbölhető. Itt jön be a képbe egy számunkra teljesen meghökkentő fogalom, a „designer baby”. A kifejezésnek magyar megfelelője nem nagyon van még, viszont pontosan azt jelenti, amire az ember asszociálna: tervezett, módosított baba. Olyan változtatásokat tehetünk az emberi génállományban, amik teljesen visszafordíthatatlanok, és öröklődnek az utódokban. Hasonló kísérletre az emberi történelemben már kétszer is volt példa, bár a technológia és az eszközök is még nagyon kiforratlan állapotban vannak. 2015-ben és 2016-ban kínai tudósok módosított embriókat hoztak létre, és a második alkalommal részben sikerrel is jártak. A kísérlet eredményeképp láthatjuk, hogy rengeteg megoldatlan probléma lebeg még a levegőben, viszont azt is, hogy a modern technológiának nincsenek határai. Ez ugyanolyan, mint a hatalmas számítógépek a ‘70-es években. Függetlenül a személyes véleményemtől, garantáltan lesznek jobb számítógépek, és az is biztos, hogy hatással lesznek ránk. Először csak kis változtatások lesznek, mint például genetikai úton öröklődő betegségeket megszűntető beavatkozások, amiknek lehet, hogy olyan hatása lesz a társadalomra, hogy génsebészetet nem alkalmazni etikátlan lesz. Tehát a mai szemlélettel szemben, pontosan a másik irányból közelítjük majd meg a problémát, ám amint megszületik az első designer baby, kinyílik egy kapu az emberiség számára, amit nem lehet becsukni, és ahogy fejlődik a technológia, az ember hajlamossága, hogy alkalmazza, vele fog fejlődni. Végülis ki ne akarná, hogy gyermeke garantáltan egészségesen szülessen meg? És ha már nincs semmi betegsége, mi lenne, ha még bedobnánk olyanokat, hogy a gyermek emésztőrendszere és látása tökéletesen működjön, izmos és intelligens legyen dús hajjal és szép körmökkel, ne legyen pattanásos, és a sor folytatódik a végtelenségig… Pár évtized múlva lehet, hogy a módosított emberek lesznek az átlagosak, és az lesz a fura, mikor valaki az előbb említett tulajdonságok közül nem rendelkezik valamelyikkel. A technológia megoldást nyújthat pár évszázadon belül a legfőbb ellenségünkre, az öregedésre.
Ma úgy sejtjük, az öregedés oka, hogy a sejtek osztódásakor megsérül a DNS, vagy az ekkor megsérült DNS kijavításáért felelős rendszerek elromlanak, elöregednek, illetve vannak olyan gének, amik az öregedést serkentik. A génsebészet segítségével ezeket befolyásolhatjuk, csökkenthetjük, vagy teljesen megállíthatjuk az öregedést, és – bár ez még csak a képzelet szüleménye – akár meg is fordíthatjuk a korosodást. Gondoljunk bele, micsoda karácsonyi ajándék lenne, ha azt kapnánk az unokáinktól, hogy elvisznek minket egy egészségügyi létesítménybe, befektetnek egy orvosi szobába, majd úgy jövünk ki, hogy újra 20 évesek vagyunk. Kevesen ismerik ezeket az állatokat, de léteznek olyan remeterákok az óceánokban, akik immunisak az öregedésre és haláluknak az oka az szokott lenni, hogy nem találnak megfelelő méretű csigaházat, amibe el tudnának bújni, így a ragadozók megeszik őket. Ezen kívül létezik egy laposféreg, a planária, ami hasonlóan nem öregszik, és egy hidra is hasonló tulajdonsággal bír. Az ő génjeikből lehet, hogy párat kölcsönvéve mi is megszerezhetnénk az elméleti halhatatlanságot. Hangsúlyoznám, hogy ezek nem egy unatkozó ember esti gondolatai, hanem tudományos elméletekről beszélünk, amik mellett sok tudós teljes mértékben kiáll. Természetesen vannak olyan kutatók is, akik ezt abszolút elképzelhetetlennek és lehetetlennek tartják. Mindenesetre az biztos, hogy még gyerekcipőben járnak az ezt kutató kísérletek és nagyon keveset tudunk a témáról. Lehet, hogy csak arra van szükség, hogy egy okos milliárdost meggyőzzünk, hogy ez legyen élete problémája, amit meg akar oldani.
Ez mind szép és jó, viszont, mint mindennek, ennek is van egy sötét oldala. Jópár technológiai és még több etikai probléma áll előttünk. A cikket olvasva az emberben megfogalmazódhat a gondolat, hogy olyan világot fogunk teremteni, ahol elutasítjuk az olyan embereket, akik nem tökéletesek az egészségről alkotott elképzelésünk szerint. Az a helyzet, hogy most is hasonló világban élünk. Rengeteg betegség biztosan, és még több nagy valószínűséggel kimutatható embrionális korban, amiket minden terhes nőn tesztelnek. Amennyiben valamilyen betegségre hajlamos a magzat, nagyon sokan kérik annak elvetetését. Hogy konkrét példát mondjak, vegyük a Down-szindrómát. A betegség úgy állapítható meg, hogy a 21-es kromoszómából nem kettő, hanem három van. Európában, ahol felismerik a betegséget, az esetek 92%-ában elvetetik a magzatot. Ez természetesen egy nagyon intim és fontos probléma, érvelni mindkét oldal mellett lehet, viszont vegyük észre, hogy most is „előválogatjuk” az embereket. Ez a tény nem is fog változni, úgyhogy fontos, hogy óvatosan és tudatoson fejlesszük a génsebészetet. A CAS-9 molekula sokszor hibázik (erről többet a múlt heti „A génsebészet működése” cikkben olvashattok), ami azt eredményezi, hogy hibás változás lesz, illetve egy módosítás hatására lehet, hogy ugyan elérjük a kívánt következményt, viszont más, kiszámíthatatlan változásokkal találjuk szembe magunkat. A tudásunk a génsebészetről nagyjából a közismert „jéghegy csúcsa” kifejezéssel jellemezhető. A politikát félretéve képzeljük el, mi történne, ha egy Észak-Koreához hasonló állam kifejlesztené a tökéletes génsebészetet. Mi állítaná meg őket egy módosított szuperkatonákból álló hadsereg előállításától? És még ezer rossz példát lehetne hozni, hogy miért lehet negatív hatása a módszernek. Ilyen veszély esetén az ember fejében megfordul az ötlet, hogy tiltsuk be az egész dolgot mielőtt nagy baj lesz. A génsebészet betiltása azonban szintén nagy hiba lenne. Csak ahhoz vezetne, hogy titokban, bármi ellenőrzés nélkül történnének a kísérletek és kutatások. Csakis részvétellel és megfelelő ellenőrzéssel lehet biztosítani, hogy ne kerüljenek rossz kezekbe ilyen technológiák.
Összefoglalva, nem feltétlenül tartani kell a génsebészettől, hanem megismerni. Egy ilyen témával kapcsolatban nem kell kishitűen gondolkodni. Lehet, hogy ez lesz az alapja egy sokkal intelligensebb jövőbeli emberiségnek, akik meghódítják nekünk az univerzumot, és más bolygókról tartják fent szeretett otthonunkat. A science-fiction lehet, sőt, valószínű, hogy a jövőnk lesz, akárcsak úgy, mint ahogy az a számítógépekkel történt és történni is fog.